|
Egy interjú a srácokkal!
Hahó, hogy vagytok?
Erik: Hát, elfáradtunk rendesen, hosszú volt ez a nap.
Dávid: Ma fotózáson voltunk, pózoltunk egész nap, szemet festettünk, öltöztünk..
Magatoknak sminkeltek?
Dávid: Igen, saját kezűleg festjük ki a szemünket, de csak én és az öcsém, Olivér.
Ez lesz a védjegyetek?
Dávid: Igen, részben ez. Ugye nemcsak mi festjük a szemünket, ott van a Green Day, a Kiss, tényleg a nagy rock oldies..
Őket hallgatjátok is?
Dávid: Rongyossá hallgattuk a régi lemezeiket, és persze ebből is folyamatosan épül ki a saját stílusunk.
A nagy Tokio Hotel kérdés következik. Ti vagytok a magyar Tokio Hotel?
Erik: Szerintem annyira azért nem hasonlítunk hozzájuk. Oké, a Blikk összekombinálta a dolgokat, de ha meglátják a klipünket, akkor rá fognak jönni, hogy nincs olyan nagy hasonlóság. A koppintást pedig végképp nem lehet ránk fogni, mert nem nagyon hallgatunk Tokio Hotelt.
Mi lenne, ha véletlenül mégis épp ti lennétek a Tokio Hotel előzenekara áprilisban?
Dávid: Ó, nem hinnénk, hogy a Tokio Hotel ilyen erős vetélytársat választana előzenekarnak, haha.
Egyébként azt gondolom a Tokio Hotellel kapcsolatban, hogy mindenki maga dönti el, milyen stílusba sorol minket. Szerintem a zenénk egy teljesen egyéni vonal, egy teljesen egyéni értelmezés, és össze sem hasonlítható a Tokio Hotellel. Meg mással se.
Hoppáhoppá, a "Másik nemzedék" klipetek azért erősen hasonlít egy Nirvana-klipre...
Dávid: A Smells Like Teen Spiritre gondolsz? Valamilyen szinten szerettünk volna visszatekinteni a gyökerekhez, és megmutatni, hogy mi ehhez képest már egy másik nemzedék vagyunk.
De épp ezért hasonlít nagyon?
Dávid: Érted, ezt fel lehet fogni tisztelgésképpen.
Még egy kis kötözködés: a dalszövegben van egy ilyen sor, hogy ezeréven át, túl, vagy valami hasonló. Ez egyszerűen így jött ki jól, vagy van bármi köze a honfoglaláshoz? Nem hinném, de egész egyszerűen nem hagy nyugodni a gondolat, hogy van..
Erik: Ez csak annyit akar jelenteni, hogy újat szeretnénk mutatni, a zenében. A fejlődést jelképezi – nem rossz ez a honfoglalásos gondolat, de elsősorban a küzdést meg az előrehaladást szimbolizálja.
Épp ezt a küzdelmet hiányolják azok, akik támadnak benneteket.
Dávid: Sok csalódott embert véltem felfedezni a neten, főleg zenészeket persze. Olyan embereket, akiknek nem jött össze ez a pálya, és most már zsigerből gyűlölnek mert nekünk meg összejöhet. Nem tudják megítélni, hogy mitől más, netán jobb, amit mi csinálunk, mert élből elutasítanak. Sajnos mi ettől még nem tudunk nekik segíteni az előrejutásban.
Miben vagytok jobbak?
Erik: Szerencsések vagyunk, talán jó időben jó helyen. Meg nem félünk lépni, kell a bátorság is. Elkezdtünk próbálni, mint egy kis garázsbanda, próbáltunk, próbáltunk, zenéltünk és most itt vagyunk. Nekünk is van zenei múltunk, és mi is alulról kezdtük.
Olvastam, hogy a hivatalos műfaj-meghatározásotok emo. Most akkor emo vagy nem emo?
Dávid: Az emo egyrészt használja az oldschool dolgokat, másrészt nagyon nyitott a popzenék felé, mindemellett nagyon érzelmes, énekstílusilag is. Maga a kifejezés ugye az emotional szóból ered, csak később jött hozzá ez a depresszív téma, a biszexuális hajlam, és itt leszögeznénk, hogy ezzel a vonallal nem akarunk azonosulni. Emok azért vagyunk, mert érzelmes a zenénk.
Ha már érzelmek és érzékenység, olvastátok az indexes reakciókat? Hogy bírjátok?
Dávid és Erik egymás szavába vágva: Hogyne olvastuk volna… Rengeteget átolvastunk és nagyon örültünk neki. Még a mocskolódásoknak is, hiszen ez is csak azt jelenti, foglalkoznak velünk. Pláne, hogy a fikázók többet foglalkoznak velünk, mint a valódi rajongóink. Ezen csodálkoztunk is, nagyon pihent agyak ülnek a gépek mellett, de ez nem zavar minket, lesznek akik szeretik a zenekart, lesznek akik nem.
Dávid: Szerintem az is nagyon érdekes, hogy ha egyszerűen nem szeretnek minket, akkor is veszik a fáradságot, hogy beregisztráljanak, írjanak, meghallgatják a számot..
Erik: És meghallgatják, értelmezik a szöveget, olykor rosszul, sokszor le sem tudják írni, hogy mi az eredeti szöveg, vagy rögtön pár másodperc alapján ítélnek.
Dávid: Elég furcsa volt, ahogy egy kép alapján a Subbán rengetegen levágták, hogy mi milyen zenét játszunk, miket dolgozunk fel, pedig a külső csak egy réteg, szerintem ami belül van, az számít igazán
Rengetegen aggódtunk, hogy hol a dobos, ki a dobos?
Erik: Megvan a dobosunk, itt ül melletted.
Szervusz dobos! Hol voltál idáig?
Dani: Nem értem rá pont amikor volt az a fényképezés, ezért sem látszom.
Hm, nekem van egy pletykám a netről, miszerint az eredeti dobosotok félúton azt mondta, hogy "nem leszek popkurva, elmegyek Stone Sour-t játszani". Ehhez mit szóltok?
Dávid: Ja, hát a Stone Sour-t én is kedvelem, de ettől függetlenül már a kezdet kezdetén Dani volt a dobosunk.
Mennyire szar érzés, hogy nem vagy rajta a fotón, ami először megjelent a zenekarról?
Dani: Tényleg csak arról van szó, hogy mikor pár hónapja jöttek fel a többiek fotózásra, én épp nem értem rá.
Fogod bírni erővel a koncerteket? Súlyzózol amellett, hogy hülye interjúkérdésekre válaszolsz?
Dani: Jártam fél évig kondiba, de ennek nincs hozzá sok köze. Inkább technikára van szükség, mint erőre.
Mi az elképzelésed? Kis cucc, nagy cucc, két lábdob?
Dani: Kis cucc. Ahhoz, hogy egy koncerten ne fáradjak el, lazán kell csinálni. Ha valaki parázik, akkor begörcsöl, nem lesz jó. El kell engedni magunkat.
Lesz saját road-od, vagy segítséged összepakoláshoz?
Dani: Szeretek a cuccommal foglalkozni, összeszerelni, aztán hogy ez az idők során hogy alakul, azt még nem tudom, hogy meg fogom-e unni.
Általában elmondható, hogy egy csomó zenekar a dobosnál próbál, mert az ő cucca a legnagyobb. A No, thanx is nálad próbál?
Dani: Igen, elég nagy mázlim van, mert a tesóm munkahelyén próbálhatunk. Elég nagy hely, és jó az akusztikája is. Meg persze tök közel van hozzánk, haha.
És milyen rendszeresen próbáltok? Hogy néz ki egy próba?
Dani: Megbeszélés kérdése. Általában azért hetente próbálunk, kb három órát játszunk ilyenkor, vagy amíg csak bírjuk. Néha egészen buliszerű a dolog.
Ki a példaképed? Melyik dobossal találkoznál legszívesebben, ki az akitől bármi áron vennél egy leckét?
Dani: Rengeteg zseniális dobos van, de azt hiszem a Nirvana dobosától, Dave Grohl-tól.
Erik, hogy volt az a történet a horvát zenei feszten? Ki talált meg kit?
Erik: Egyszerűen rám találtak. Énekeltem egy horvát fesztiválon, és a Dávid ott talált meg engem.
Mit énekeltél?
Erik: Egy horvát popszám volt. A címe pedig… nem jut eszembe.
Beszélsz horvátul is, ugye?
Erik: Igen, anyanyelvi szinten. Nagyon vicces volt bemenni nyelvvizsgázni, nem vacakoltam vele sokat. Nemsokára nyelvvizsgázom németből és tanulok angolt is.
Tényleg, csak magyar nyelvű számaitok lesznek?
Dávid: Hát egyelőre csak azok. De törjük a fejünket angol és horvát dolgokon is. Lehet, hogy kijön a lemezünk majd horvátul is.
"Elutasítjuk a pop posványt."
Szombathelyiek vagytok. Iskola közben jártok majd Pestre ügyet intézni?
Dávid: Igen, úgy tűnik, hogy sajnos ebbe kényszerültünk – itthon Budapest a központja a zenének, meg majdnem minden másnak is, úgyhogy most itt a helyünk.
Nem zavar benneteket a szokásos vidék-Budapest ellentét? Nem érzitek magatokat hátrányos helyzetben?
Dávid: Ezért vagyunk No Thanx, haha. Ez kb. csak annyira lesz hátrány, hogy ha Miskolcon koncertezünk, akkor korábban kell felkelnünk, mint ha Budapestről indulnánk…
Egyébként, miért is No, thanx?
Erik: Elutasítás, elutasítjuk a konvenciókat, a berögzült dolgokat, és a pop posványt.
Lemez, mászkálás, koncertek. Mi lesz az iskolával?
Erik: Mindeközben folytatjuk az iskolát, nem leszünk magántanulók.
Hányadikosok vagytok?
Dávid: Én idén érettségizem, Eriknek van még egy éve, Olivér nyolcadikos, Dani másodikos, Peti pedig főiskolás, már másodéves.
Akkor tévesek azok az infóink, miszerint nincs is felnőttkorú tag!?
Dávid: Így van. Olivér 14 éves, Dani 16, Peti 20, Erik egy hét múlva lesz 18, én pedig 18 vagyok.
14?!
Olivér: Igen, 14.
Egy ilyen csapatban, ahol a többiek nálad 4-5 évvel idősebbek, olyanok mintha a bátyáid lennének, vagy cikik, mert túl öregek?
Olivér: Teljesen egy hullámhosszon vagyunk, általában mindenben egyetértünk.
Ki a basszusgitárosok basszusgitárosa, a példaképed?
Olivér: Michael Balzary (Flea) a Chiliből.
Bevallom, én 14 évesen még „diszkós“ voltam. Te mióta vagy rajta a rockzenén?
Olivér: Körülbelül 4-5 éve. A szülők elég rendes rock alapon neveltek minket, úgyhogy ja, mondhatjuk, hogy mi ilyen rock család vagyunk.
Suli?
Olivér: Hát most lazulás van, befejeztük a félévet, megvolt a felvételi is. Azért arra figyelek majd, hogy a zenélés ne menjen a tanulás rovására. Egyelőre a zenét inkább hobbiként fogom fel.
Mikor lesz az első koncertetek?
Erik: Március végén lesz egy rövid koncertünk Salgótarjánban. A többi koncert felől a hamarosan –egy-két héten belül- elkészülő weblapunkon lehet tudakozódni.
Mitől jobb ez a „másik nemzedék“, mit akartok elsöpörni?
Dávid: A közönséget, haha. Nanem, szóval a Megasztár elindított egy ilyen hullámot, és az embereknek igénye lett az élőzenére, ezt akarjuk csinálni, több hiteles zenét, megakasztani kicsit a mindenhonnan folyó popzene-áradatot, és megmutatni, hogy igenis lehet élőben is.
Mióta zenéltek?
Erik: A srácok mögött tényleg hosszú évek zenei munkája áll, én vagyok csak új. A Peti tizenegynéhány éve gitározik már, a Daniéknak volt korábban közös zenekara.
Dávid: Az öcsémmel már rengeteget zenéltünk együtt, a Peti pedig az én gitártanárom volt korábban, hány éve is gitározol Peti?
Peti: Laza tíz éve legalább… Régebben hegedültem, de az nem jött be. Már az óvodában gitározni akartam és építettem legógitárt is. Azon nyomattam. Most Szekeres Tamás tanítványa vagyok.
Azt majd mindenki eldönti magának, hogy a No, thanx emo, vagy a szombathelyi újhullám, vagy sima rock, ami minket érdekel, hogy te személy szerint, gitárosként mit teszel hozzá ehhez a zenéhez?
Peti: Jó lenne az egyszerű zenehallgató számára nem túl bonyolult, a zeneértőknek meg nem túl egyszerű cuccot összehozni. Szeretném ha a gitárosok nem mondhatnák azt, hogy ez csak ilyen összedobált valami, hanem érezni lehetne, hogy ez így egyben van. Grandiózus szólók nem lesznek, az biztos, ilyen Steve Vai-szintű magaslatokba amúgy sem mernék belevágni.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
